A héten úgy alakult, hogy a mézeskalács sütős mese volt soron. Ezért Ádi azzal kelt és feküdt, hogy ő is mézeskalácsot akar sütni.
És mivel valamivel le kell kötni a gyereket, ha már bölcsibe nem mehet (mert már megint begyulladt a szeme :( ), belevágtunk.
Készítettem egy fél adag tésztát a már jól bevált recept alapján és kezdődhetett a nyújtás, szaggatás és a véget nem érő kóstolás. Rengeteg nyers tészta fogyott el idő előtt - de hát nem csodálkozom rajta, volt kitől örökölnie...legalább rám is hasonlít valamiben!
A szaggatást még nem árt gyakorolni, de rajta leszünk az ügyön.
Végül meg is kellett kóstolni A MŰVET...mondanom sem kell, hogy nem sikerült megvárni, amíg kihűl!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése